Novellák

Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon

...

    - Tehát maradnak? - mondá az elválásnál még egyszer a doktor. - Ígérjék meg, hogy maradnak.

Lehajolt és a bárónőnek kezet csókolt.

- Majd meglássuk - felelte ez vidám kacajjal.

- Hol vacsorálnak?

- Mint rendesen, az »Arany almá«-nál.

- Én is az asztalukhoz tartok, ha megengedik.

- Örülni fogunk. Tehát a viszontlátásig!

Meghajtotta magát és kezet nyújtott Klárikának, aki kacér hűvösséggel tette az övébe kis tenyerét, miközben a nevelőbeli bakfis félénkségével húzódott anyjához, mintha félne, hogy valami idétlen vakmerőséget mond neki a doktor.

Szegény doktor! Még el sem hangzottak a léptei, midőn megrázkódott a nevelőbeli kis bakfis, mint a mesékben a kis táltos lovacska, s lett belőle egy villámló tekintetű, haragos fúria, aki csípőjére rakva a kezeit, méltatlankodva sziszegi:

- Komisz egy fráter!

A mama lassan lépegetett mellette a puha gyökérszőnyegen. Nagyokat fújva minden lépcsőfoknál, végre a legutolsónál kérdő tekintettel fordult a lányához:

- Hát mi lesz vele?

- Feleségül vesz - mondá diadalmasan.

>>Tovább a regényre

Nikiék projektmunkája az érdekházasságról