Az európai romantika

A romantika, vagy romanticizmus szót először az angolok használták, még a XVII. században. Eredetileg annyit jelentett, hogy regénybe illő; s használták annak megjelölésére, hogy valami nem valószínű, valamint olyan tájak jelölésére amelyekre ma már azt mondjuk, vadregényes. >> Tovább

A XIX. századi regény

Melyek a XIX. századi regény sajátosságai?

- pontosságra törekvés, tárgyilagosság, szenvtelenség
- az embert elsősorban társadalmi lényként ábrázolja
- sok típus, tipikus hősök: társadalmi rétegeket ismerünk meg a szereplőkön keresztül
- gyakran társadalmi problémákat mutat be, burkolt (vagy kevésbé burkolt) társadalomkritikát fogalmaz meg. Erre - és a kritika éles, nyers hangvételére - jó példa Balzac Goriot apó c. regénye
- gyakran az egész társadalomról átfogó képet ad
- igen gyakran romantikus történetet beszél el, nagy szenvedélyeket ábrázol
- a pontosságra törekvés a lélekábrázolásban is megjelenik: a legtöbb esetben a lélek mélységeinek feltárása legalább olyan fontos, mint a társadalmi problémák feltárása (és a kettő összefügg). A lélekábrázolás árnyaltságára jó példa Flaubert Bovaryné c. regénye
- a szenvedélyek, indulatok tehát: itt vannak, de lényegük az analízis – emiatt van lehetőségünk arra, hogy magunkra ismerjük és magunkat a művek által jobban megismerjük (ezért is olyan jók ma is ezek a regények).

Mindezt összefoglalva realizmusnak is nevezhetjük, ha nem zavar bennünket a terminus pontatlansága.

Kinga glogja: