Néhány fontos esemény, amelyek meghatározták a magyar romantika kialakulását

- 1790-től: a felvilágosodástól kezdve a társadalmi haladás és a magyar nyelv ügye összefonódik

- A 20-as években új lendületet vesz a fejlődés, a társadalmi változásokat akaró értelmiség tevékenysége. EZ A REFORMKOR. Lapok, irodalmi-értelmiségi élet megindulása. Pl.: Tudományos Gyűjtemény c. folyóirat (1817-1841, szerk. Vörösmarty). Fejlődik a színjátszás is, számos színiegyüttes alakul. Katona Bánk bánját (1819) a kassai társulat mutatta be.

- 1825-ös országgyűlés: Az Akadémia (Magyar Tudós Társaság) alapításának előkészületei. A nyelvújítás ekkorra már befejeződött, lapok működnek. A társadalom lassanként szembesül saját elmaradottságával és azzal a ténnyel, hogy a feudalizmus birtokrendszere, jogviszonyai kötik a haladást, akadályozzák a reformtörekvéseket.

- 1827-31: A reformeszmék befogadásának egyre nagyobb tere lesz. Mérföldkő: Széchenyi: Hitel, 1830. Megindul egy társadalmi eszmecsere. Társas élet, a vidékies légkör megváltoztatását célzó kísérletek. Polgári olvasókörök, kaszinók. A köznemesség egy része lassan elfogadja a liberalizmus eszméit, de a többség nem reformpárti, csak a nemzeti szólamokkal mozdítható úgy-ahogy.

- 1832-36-os országgyűlés: a (nem túl gyors fejlődés egyre jelentősebb nyilvánosságot kap Kossuth Országgyűlési Tudósításai által, majd ugyanő 1841-től:Pesti Hírlap.

- A 30-as években indul az Athenaeum c. irodalmi lap is (1837-43, szerk. Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty), az Akadémia (Magyar Tudós Társaság) megalakulásának éve 1830, 1836-ban pedig létrejön a Kisfaludy Társaság, irodalomszervezői céllal.

- A 40-es években már színesebb, magazinszerű lapok is megjelennek: a (Regélő) Pesti Divatlap (1842-48, szerk. Erdélyi János, Vahot Imre és Petőfi Sándor), az Életképek (1844-48, szerk. Frankenburg Adolf és Jókai Mór)

- 1843-44-es országgyűlés: a magyar hivatalos nyelv, néhány reformot megszavaznak, de korántsem mindet.

- 1846: megalakulnak az első pártok. 46: Konzervatív Párt, 47: Ellenzéki Párt (Kossuth, Deák, Batthyány).

- 1847-48: az utolsó rendi országgyűlés. Részleges közteherviselés, örökváltság.

Az országgyűlés 1790-től 1844-ig lépésről lépésre elérte, hogy a magyar legyen a hivatalos élet és a politika nyelve. 1805-től a törvényeket már kéthasábosan készítették (magyarul és latinul), s a megyék saját hatáskörükben bevezethették a magyar nyelv használatát. 1830-ban törvény kötelezte a Helytartótanácsot, hogy a magyar nyelvű megyéknek e nyelven válaszoljon, s a felső bíróságok ettől kezdve magyarul hoztak ítéletet, s e nyelv tudását a hivatalviselés és ügyvédi vizsga feltételéül szabták. 1836-ban és 1840-ben az anyakönyvezést magyarosították, s ezzel összefüggésben a lelkészek magyar nyelvtudását írta elő a törvény. Lezárásképpen az 1844. évi II. törvénycikk a magyart államnyelvvé nyilvánította.

(Dobszay Tamás cikke alapján, ld. az Encyclopaedia Humana Hungaricában - https://mek.niif.hu/01900/01903/html/index1.html)