Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Mezei Péter: Ki viszi le a szemetet?

Létem ha végleg lemerűlt,

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerűlt,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra?

Az elem, ha végleg lemerült,

Biztos, hogy a kukába került?

Mi van a tejfölöspohárban?

A galacsint idedobáljam?

A kezem nem lesz tőle tiszta,

Vigyem le csak a harmadikra?

S ha találok benne egeret,

Nézzem át az egész szemetet?

„Büdös szemét” – Ilona ásít.

Kidobtátok tán a fetát is?

Az elem, ha végleg kimerült,

Szelektív gyűjtőbe került?

S ki viszi le ujja közt tartva

A szemetet a hátsó udvarra?