Irodalmi ellenutópia és filmes adaptációja: Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és Truffaut: 451 Fahrenheit (1966)

Beveztés 1.: a disztópia műfaji meghatározása, fontosabb disztópiák

• disztópia, antiutópia, ellenutópia: általában a jövőben játszódik, gyakran poszt-apokaliptikus társadalmat mutat
• célja: rámutatni, "merre tartunk" --> társadalmokritika, az ellenkező irányból, mint ahogyan az utópia teszi (az utópiák is társadalomkritikusak voltak, de az ideális állapotot mutatták be, így vonhatta le az olvasó a következtetéseit a saját társadalmára nézve)
• egy (nekünk) fontos XIX. századi előzmény: Madách: Az ember tragédiája - a jövő színei, főképp a Falanszter (12. szín)
• fontos XX. századi disztópiák:
  • Huxley: Szép új világ, 1932
  • Orwell: 1984, 1949
  • Bradbury: Fahrenheit 451, 1953.
• a sor folytatódik azóta is, pl. Lowry: Az emlékek őre - érdemes volna kitérni a Bradbury-művel való összehasonlításra, ha valaki olvasta!
• Minden disztópia egy túlságosan rendezett világot mutat, ahol az okos, tervszerűen felépített gépezet, ami eredetileg az emberi boldogságot volna hivatva szolgálni, túlságosan jól működik, és megszünteti a szabadságot, az egyéniséget, végső soron a kultúrát.

• a film készítője mindig újraértelmez, sohasem születik tökéletesen hű adaptáció, ez elvileg is lehetetlen
• a film mindig rövidít, terjedelmi okokból, ill. gyakran egyszerűsít, bizonyos dolgokra csak utal
• a legfontosabb: a filmnyelv alapvetően képi, kiegészülve zenei elemekkel - más az eszköztára a regényhez képest, más a hatásmechanizmusa

•  a gondolat, hogy a könyv által meghatározott korszak a civilizáció történetében lassan a végéhez ér, először komolyan a televíziózás megindulása után, a 60-as években merült fel. Marshall McLuhan kanadai filozófus nevéhez fűződik a Gutenberg-galaxis elnevezés is, az elgondolás is.

• Ray Bradbury, 1953, USA
• központi üzenete: az emberségünk csak a közös kultúránk áthagyományozásával maradhat meg. A kultúra által őrzött érték legfontosabbeleme a gondolkodás szabadsága. A könyvek a közös emlékezetünk hordozói, ezért identitásunkat adják meg. Ha nincs emlékezet, nincs identitás, valójában nem vagyunk. 
• felépítés: kiegyensúlyozott, jól követhető, már-már szimetrikus, lineáris felépítésű. Terjedelme ellenére a novelláéval rokon szerkezete van, ami pedig a drámák felépítésére hasonlít. 3 nagy fejezetre tagolódik: 

1. A tűzhely és a szalamandra - expozíció-féleség, a társadalom bemutatása, megtudjuk, hogyan élnek; egyben már itt elkezdődik Montag eszmélése, Clarisse-szal való találkozásának köszönhetően. A felesége öngyilkossága is mutatja ennek a társadalmi berendezkedésnek, értékrendnek a csődjét.
2. A szita és a homok - itt történik a cselekmény kibontakozása, Montagból ellenálló lesz, és felveszi a kapcsolatot az ellenállókkal. Felismeri, hogy a könyveket meg kell tanulni, ha másképp nem lehet megőrizni őket.
3. Sárga láng - végkifejlet és megoldás. Radikális lépések, egyre feszülő ellentétek: Montag házának felgyújtása, Beatty meggyilkolása, bombatámadás és menekülés, majd a jövőben bizakodó zárlat, ahol a kultúra átmentése folytatódik.

• karakterábrázolás: nem igazán elmélyült, inkább típusokat vagy a felismerés különböző fokozatain álló figurákat mutat be, jelképesnek is mondhatjuk a figurákat
  • Montag: ő a főhősünk, az ő felismerései és döntései viszik előre a cselekményt, arra jó, hogy megértsük ennek a világnak a működését, elmélyült jellemábrázolás nem történik. Őt veszik körül, szinte szimmetrikusan, ajobbról és balról, a rendszeren belül, illetve kívül elhelyezkedő figurák: 
  • Mildred, a feleség: a felszínesség maga, aki elhiszi, amit mondanak neki, de boldogtalan. Ő az ostoba többség képviselője
  • Beatty: mindent tud a rendszer hibáiról, de szolgálja, és végső soron meg akar halni. Ő is a rendszer híve, de ő nem ostoba, bár ugyanúgy boldogtalan.
  • Clarisse, 17 éves lány, aki nyitott, gondolkodó, vidám, a boldogságra képes, érzékeny eltűnik, meghal. Csak az első részben szerepel.
  • Őt váltja Faber, aki folytatója és ellenpontja, mert öreg férfi, kicsit gyáva, de őrajta keresztül jut el végül Montag az őrzőkhöz.

• François Truffaut a francia filmművészet kiemelkedő alakja, a francia "új hullám"-nak (a francia filmművészet 1960-as évekbeli megújulásának) egyik legfontosabb rendezője. 
• főszereplők: Oskar Werner (Montag) és Julie Christie (Mildred és Clarisse)
• a szereposztásban már látszik Truffaut talán legnagyobb változtatása az eredeti történethez képest: ez Clarisse figurája
  • nem hal meg és nem is tűnik el, végigkíséri a történetet
  • idősebb a regénybeli lánynál, dolgozik (tanítónő)
  • érezhető egy szerelmi szál Montag és őközötte, ami nem fejlődik ki, de egyértelmű az összetartozásuk és a vonzódásuk egymáshoz 
  • tehát Truffaut egy érzelmesebb, élőbb történetet mutat be, nem annyira jelképesek a figurái, mint Bradbury művében.
• egyéb különbségek:
  • Truffaut-nál nincs Faber, Clarisse hosszan szerepeltetése fölöslegessé teszi a figurát
  • Truffaut-nál nem szerepel a kutya sem, ami a regényben egy robot, és elsőként érzi meg Montagban a változást, már akkor, amikor Clarisse még nem tűnik fel. Ezzel Truffaut talán egy technikailag nehezen kivitelezhető elemet iktat ki (1966-ot írunk),  másrészt emiatt még nagyobb hangsúly kerül Clarisse-ra és az ő hatására.
  • Montag akkor öli meg Beattyt, amikor az közli, hogy a barátait is fel fogják kutatni, illetve közben megöl még két másik tűzőrt is. 
  • A regényben  Montag menekülése után kisvártatva a város elpusztul, ilyesmiről nincs szó a filmben, ahol Montag egyedül menekül, és megtalálja az erdőben rejtőző közösséget. A regény lezárása a pusztulás utáni újraépülés ígérete, amiben remény van, de szépség nincs. Ehhez képest a film utolsó 7-8 perce kifejezetten más hangulatú, és a szépségre helyezi a hangsúlyt:
  • A film utolsó jelenetében könyvvé vált emberek mondogatják magukban vagy egymásnak a szövegeiket, a téli tájban. Egy szép búcsújelenetet is látunk: egy öregember egy kisfiúnak a halálról szóló szöveget tanít, majd kisvártatva meghal, és a kisfiú előadásában a szöveg új tartalommal telik meg, a nagyapja halálát jelenti, tehát a szöveg - él.
• a médiumnak köszönhető különbség, hogy a film bizonyos könyvek borítójának felvillantásával üzenetet tud közvetíteni, pl. egy pillanatra látszik Orwell Állatfarmja is.