A tündéri realizmus. Valóság és irodalom kapcsolatának megjelenése Lázár Ervin Csillagmajor című elbeszélésciklusában

Lázár Ervin

1936-2006

Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, 1951-ig, 15 éves koráig itt élt

író, szerkesztő, meseíró leginkább - meséiről ismert, pl.:

A kisfiú meg az oroszlánok (film is készült belőle)

A hétfejű tündér

Szegény Dzsoni és Árnika (ebből is)

A Négyszögletű Kerek Erdő

A Csillagmajor az író egyik legkésőbbi műve, 60 éves korában, 1996-ban jelent meg, ezért valamiféle visszatekintő értékelésnek, összegzésnek is tekinthető.

 

Stílusa

Művészetében - meséiben is - reális elemek fantasztikus, mesei elemekkel keverednek. Emiatt használjuk rá a “tündéri realizmus” kifejezést.

 

A stílus előzményei az irodalomban:

- mesés világ a valóságban: Csáth Géza: A varázsló kertje

- meseparafrázisok, pl. Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára

- mágikus realizmus: latin-amerikai szerzők, leginkább Gabriel García Márquez: Száz év magány

- magát a “tündéri realizmus” kifejezést Kosztolányi használta Gelléri Andor Endre írásművészetére, ugyancsak Gelléri kapcsán Németh László az “álommal beoltott realizmus”-ról beszél. A “tündéri” jelző tehát az álomszerűségre vonatkozik inkább, a látomásos jellegre, a tudat furcsa játékára, amiben összekeveredik az álom és a valóság.

- ennyiben elődnek lehet tekinteni Krúdyt is, hiszen nála is gyakori az álomszerű elbeszélésmód

- illetve rokon a ballada előadásmódjával azokon a helyeken, ahol a cselekmény megmagyarázhatatlan vagy csak megvilágítás nélkül hagyott részeket tartalmaz, nem tudjuk meg, mi történik pl. az angyallal A tolvaj c. elbeszélésben vagy Az asszony üldözőit és megmentőit sem ismerjük meg. Balladai homályra emlékeztető kihagyásosság.

- Mikszáth annyiban, hogy a népi környezetet ábrázolja realista részletezéssel.

 

Műfaja: novellafüzér.

Azaz: önmagunkban is kerek, lezárt novellák, de mégis kapcsolódnak egymáshoz, összeköti őket a helyszín és pár szereplő ismételt felbukkanása, illetve a történelmi és kultúrtörténeti utalások (ld. később) egy fajta időbeli előrehaladást is mutatnak. Emiatt van egy epizódszerűsége a novelláknak, a novellafüzér pedig átmenet a novella és a regény között. 

 

A műfaj előzményei az irodalomban:

- Mikszáth: A jó palócok - novellafüzér, amennyiben a helyszín azonos, és visszatérő szereplőkkel találkozunk. 

- Kosztolányi: Esti Kornél - ez még regényszerűbb novellafüzér, mert itt a hősök öregszenek is

 

A cím

Csillagmajor: egy helyet jelöl, a gyerekkor helyét jelöli szimbolikus módon. A szövegekben a név Rácpácegres, játékosan elferdített név, méltón a mesés világhoz. A kötet címében azonban a szimbolikus jelleg dominál: egy olyan hely a Csillagmajor, ahol a csillag - az égi, transzcendens szféra, varázsvilág - találkozik a majorral, a realitással. Az a hely, ahol a dolgoknak önmagukon túlmutató, transzcendens jelentésük van, a gyerekkor. Szimbolikus tér: egy időszak. Valóságos tér: ennek az időszaknak a konkrét életrajzi helyszíne (a többi helységnév teljesen valóságos, ferdítetlen).

 

A novelláskötet nemcsak gyerekkori emlékeket idéz fel, sőt, elsősorban nem az emlékek felidéézése a cél. Egy olyan teret, időt, létformát mutat ba, ami kapcsolatot tart a transzcendens világgal. Ez iránt van nosztalgiája az írónak élete vége felé, ezt keresi, ezt akarja újraélni, és ennek az örök érvényességét mutatja fel.

 

A narrátor

klasszikus mindentudó narrátor, illetve az első elbeszélésben korlátozott, E/1. személyű - itt merülünk bele az emlékekbe, az E/1. azért fontos, mert a későbbi narrátor megőrzi a  kisgyermek látásmódját. Tehát: felnőtt elbeszélő, de mivel emlékezésről van szó, ez a felnőtt a gyermekkori énjére emlékezik, ezen átszűrve kapjuk a történeteket: a felnőtt és a gyermek narrátor összemosódik. Ez fontos eszköz: így érthetők a csodás elemek, amiket a gyermek kérdezés nélkül elfogad. 

 

A novellafüzér felépítése, elrendezése

Az első elbeszélés Az óriás: a múlt megidézése, a kapu, amin keresztül bemegyünk ebbe a világba. A faluból hazafelé tartó kisfiú - az emlékezés gesztusa, vissza a gyerekkorba. Egy “isten háta mögötti”, nagyon elzárt helyre érkezünk meg: egyfelől ez a gyerekkor világa, a biztonságos rejtekhely, ahová vissza lehet vonulni - ez általános, hiszen a gyerekkor ilyen. De ezen túlmenően itt a II. világháború és a kommunista ateizmus előtti világba is visszamegyünk, egy régi, archaikus paraszti világba, ahol az értékrend stabil még. A népmesék archaikus világát idézi az ég és a pokol közelsége (A cirkusz; A kovács), amit a Nagyszederfa (többször visszatérő elem, A cirkuszban is ott van) köt össze. Természetes az isteni jelenlét, angyalok jönnek-mennek köztük (A tolvaj). A falu értékrendje jól működik még pl. A grófnő c. novellában, ahol a grófi ruházat igen gyorsan igazodik a falusi viselethez. 

Nagyon áttételesen, az allúziók szintjén maradva ugyan, hiszen kimondva semmi sincs, de észrevehető egy időrend a kötet novelláinak elrendezésében.

- A kötet első felének figurái, pl. a grófnő, a nagyságos: még a háború előtti világ szereplői (1939-ig)

- Az asszony: háborús történet, egy menekülő zsidó asszonyra gondolhatunk, akit bújtatni kell (1944), háborús még A kujtorgó, A bajnok. (1939-1945). 

- A porcelánbabában már az új világ épül, megjelenik a kommunista, a földosztásra gondolhatunk (“itt most már minden a maguké”) (1945)

- A keserűfű a svábok kitelepítéséhez kötődik (1946-48)

ezek után már nagyobb történelmi utalás nincs, de az időben nagyobbakat ugrunk. Megjelenik a televízió A láda c. novellában (a 60-as években járhatunk)

- Az utolsó A kút: itt már a felnőtté vált gyermek tér vissza édesanyjához a faluba (Wartburggal megy, már a 70-es, vagy még inkább a 80-as évek lehet (öreg a Wartburg))

Ahogy haladunk előre az elbeszéléskötetben és az időben, ez a világ felbomlani látszik. A háborús történetek az értelmetlen pusztításról, az emberellenességről szólnak, a háború utániak pedig az értékvesztett világról. A porcelánbaba azt mutatja, hogy az új rezsim becsapja az embert, hitet ígér, de nem váltja be, tönkreteszi az archaikus értékrendet és üressé teszi az emberek életét. A televízió megjelenése (A láda) beszippantja az embert, elidegeníti a környezetétől. És valóban, a falusi életmódtól, értékrendtől, hitvilágtól elszakad az ember. De a városba költözött fiú (már családos férfi) igenis hallja még a kút mélyéről a zenét: rádöbben ennek a világnak a valódiságára, de letagadja (A kút). Ez az utolsó szöveg kilép az elbeszéléskötet ábrázolta villágból (ahogyan az első belépett), a falu, a tanya elhagyásáról szól.

A novellafüzér íve megmutatja, ahogyan ez a világ elvész, de azt is, hogy mit veszítünk vele. Érvényesnek állítja be az archaikus világképet, értékesebbnek, mint a mait, és mindenekelőtt igazabbnak. 

Ez az értékválasztás egyben magyarázat is arra, miért alkalmazza Lázár Ervin ezt a különös kevercséjét a reálisnak és a fantsztikusnak. A mesék, mítoszok világa hordozza azt az igazságok, ami érvényessé teszi az életet, azt valódinak kell ismernünk - ezt sugallja a szerző.

 

Mese? Mítosz? Szakralitás?

 

Mese és valóság határának elmosása, a két szféra összekeverése jellemzi Lázár Ervin művészetét. De mi is valójában a mesés elem, mi ez a mesevilág?

 

A mesékre jellemző: 

- csodás elemek

- ezeknek van egy belső logikájuk, a világuk nem reális, de koherens, az olvasó hamar belehelyezkedik, és onnantól kezdve nem lepődünk meg

- archetipikus szereplők

- visszatérő motívumok, elemek (meseszám, sárkány stb.)

- a mesék általános sémája: van egy rend, az felbomlik, majd küzdelem után helyreáll

- időnként szerepelnek bibliai szereplők, Mária, ill. ördög - angyal már ritkábban, helyette: tündér

- tájnyelvi és/vagy archaizáló kifejezésmód, szóhasználat

 

Lázár Ervin világa: 

- sok mindenben hasonlít a mesék világára, de:

- a normalitás világa az uralkodó. A csodás elem megjelenik, de az olvasót meglepi, hiszen nem illik a reális szövegkörnyezetbe, a történelmi utalásokkal tűzdelt elbeszélő szövegbe. Ugyanakkor a falubeliek nem csodálkoznak (pl. A tolvaj) - az a bizonyos mesevilág nem valósul meg teljesen

- a novellafüzér során a rend valóban felbomlik, de már nem áll helyre, ill. az egyes elbeszélések sem mutatják a mese-sémát.

- jóval erőteljesebb a bibliai utalásosság:

- tündér helyett angyal

- Mária - Az asszony c. novella, de a Mária nevének említése nélkül, Jézus alakja A kujtorgóban stb.

 

Tehát Lázár Ervin világa valóban a határon mozog, de nem annyira mese és valóság határán, mint inkább mítosz és valóság határán. Realizmusa nem annyira tündéri, inkább mitikus, mítoszi. (A mágikus realizmus név már foglalt, ld. a bevezetőt.) A mítosz olyan mese, ami istenekkel, az ember eredetével, az emberi lényeggel (az ember isteni lényegével) foglalkozik. Ez jobban érdekli Lázár Ervint, mint a népmese, pontosabban a meséből is ez érdekli.

 

Az asszony

- történelmi utalás lehet (1944, zsidóüldözés, ld. fentebb)

- karácsony van: egyértelmű utalás Máriára és a gyermek Jézusra

- arany szegélyű köntös - itt is valami különlegesre utal, a köntös már eleve kilép a falusi világból, visz az evangéliumi mítoszba

- záró mondat: “mint a kegyelem, hullani kezdett a hó” - a kegyelem köti össze az embert a transzcendenssel

- nincs kimondva a nevük, valószínűleg akkor túl direkt vallásos mese lenne. Így az örök emberit mutatja fel: az üldözöttet bújtatni kell

 

A kujtorgó

- egy vándor jön, nagypénteken, valaki megöli, a vére megállíthatatlanul folyik, mindent elönt. “mivel árasztották el maguk a világot” - egyértelmű utalás a Megváltóra.

- itt is lehet történelmi háttér, háborús idők, de fontosabb a szakrális tartalom - ami szintén takargatva van. Érdekes a cím - kujtorgó - : talán ha “vándor” lenne, direktebb módon közölné a vallási tartalmat, így enyhíti ezt.

 

A jelek szerint a történelemtől és a konkrét vallásos üzenettől is távolságot tart az író. A bajnokban szereplő katonák neve Anszur, Nurap, Talit - még véletlenül se találhassuk ki, hogy németekről vagy oroszokról van szó, inkább olyanok ezek a nevek, mintha egy mezopotámiai mítoszból válogatták volna. Ugyanakkor a történelem és a vallás egyaránt benne van, letagadhatatlanul (ez is mítoszi vonás). Az áttételesség arra lehet jó, hogy csak sejtessen, ne fedje fel a titkot, csak érzékeltesse. Mivel az ember isteni lényege: misztérium. Nem arra való, hogy felfedjék. A szakrális történet elveszítheti a szakralitását, vigyázni kell rá.

 

A porcelánbaba

történelmi háttér: az 1945-ös földosztás. Jön az új kor képviselője, azt ígéri, hogy feltámasztja a halottakat. Amikor kiássák őket, mind olyan, mintha élne. de nem jön az idegen, így elporladnak. Szimbolikus történet, valóságos mítosz: a hit épen tartotta a halottakat, ennek a hitnek, ennek a szakralitásnak a tönkretevője az idegen. Konkrétra lefordítva: a szovjet típusú rendszer tönkreteszi a háború előtti vallásosságot. A mítosz üzenete: a hit szakralitását nem szabad megérinteni. Örök, emberen túli, transzcendens igazság, aki nem vigyáz rá, mindent elveszít.

 

Lázár Ervin világa több, mint tündéri: a szakralitás igenlése. Az utolsó novellában a szakrális már a föld alatt van, a kútban, a világ pedig deszakralizált. 

 

Itt van még egy elég jó tétel: https://suliklub.hu/wp-content/uploads/2019/10/12.-lazar-ervin-novellai.pdf