A történetmondás és az értelmezés szintjei Bulgakov A Mester és Margarita c. regényében

Néhány tény Bulgakovról és fő művéről

Bulgakov (1891-1940) orvos →  újságíró →  író, része kora írótársadalmának, ez megjelenik a műben

20-as évek: bemutatott darabok, egyre nagyobb sikerek, elindul az ismertség útján

30-as évek Szovjetuniója: egyre durvább diktatúra, gulag (kényszermunkatáborok)

30-tól nem jelenhet meg - levet ír Sztálinnak: vagy emigrál, vagy rendezőasszisztensi állást kér Moszkvában, megkapja, de továbbra sem publikálhat, magának ír csak - ld. a Mestert

A Mester és Margaritát 1928-tól haláláig írta, időközben egyszer meg is semmisítette a kéziratot (ld. a Mester és kézirata)

Halála után sem jelenhetett meg, szamizdatban (titkos házi sokszorosítással) terjedt

1966: első megjelenés - a Szovjetunióban cenzúrázva

1969: az első magyar kiadás

A regény műfaji meghatározása, előzményei

-  kettős regény. ez a műfaj a romantikában született meg, a mintapéldája E.T.A. Hoffmann Murr kandúr életszemlélete c. regénye. Ebben 2 egymástól független regény van, ezek egységes műalkotást alkotnak, mivel motívumok rendszere és rengeteg analógia kapcsolja össze a kettőt. Ennek is tekinthető a mű.

- Bahtyin - orosz irodalmár és filozófus - megalkotta a polifonikus regény fogalmát (még Dosztojevszkij kapcsán). Ez nem azt jelenti (pusztán), hogy több szálon fut a cselekmény, hanem azt, hogy van egy a hétköznapin túlmutató, szimbolikus szintje. Ez a fogalom is érvényes lehet A Mester és Margaritára.

- filozofikus tartalma miatt rokona és folytatása az emberiségkölteményeknek vagy az emberiségdrámáknak is, pl. Dante Isteni színjátékának (1321). Kapcsolódási pontok: a Szadovaja 302/B egyik lakásából nyílik a Pokol (Danténál erdő, de ugyanolyan irreális helyszín), Danténak van egy kísérője, aki végigmutogatja neki a Poklot, ez történik Margaritával a bálban, amikor Korovjov minden elkárhozottat bemutat neki. A 32. fejezetben, amikor elhagyják a Földet, a vezeklő Pilátus a Purgatóriumban lehet, innen 3 út: a Mester és Margarita az édenkertbe mennek, Woland a sötétségbe, Pilátus a fénybe. A 33 Danténál is nagyon fontos szám, Bulgakovnál is (32+1 fejezet).

- mi magyarok láthatjuk benne Madách művének, Az ember tragédiájának (1862) vonásait is (emberiségdráma), ez nyilván nem hatás, de párhuzam - Lucifer alakja pl., az Ördög, aki mindent kormányoz, de aki fölött van még egy nagyobb hatalom (akinél pl. a megbocsátás van Bulgakov szerint).

- nevezhetjük faustiádának: Goethe Faustjával (ez is emberiségköltemény, 1774-1831) számos rokon vonást mutat, ráadásul szó szerinti utalásokat is találhatunk a műben a Faustra. Pl. a cselekmény mozgatórugója, előrevivője a Sátán (a Faustban Mefisztó), Margarita a szerelméért az ördög szolgálatába szegődik (egy női Faust), Frida, a gyermekgyilkos anya Faust szerelmének, Margitnak az alakváltozata (Margarita neve is utalás). 

- további elődök: Bulgakov műve jellegzetes orosz mű, alapvetően két vonása miatt:

- valláserkölcsi, vallásfilozófiai tartalmú. Ezen a téren az elődök leginkább  Tolsztoj és Dosztojevszkij: mindkettejüknél központi probléma a jóság gondolata, ördögi figurákat szerepeltetnek, a vallásosság legmélyebb kérdéseit kutatják. Ilyen értelemben ezek is evangéliumi alapokon nyugszanak.

Tolsztoj: Feltámadás (1899)- Nyehljudov lelkifurdalása, bűntudat, Szibéria

Dosztojevszkij: A félkegyelmű (1868)

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés. 1866 - bűntudat, feladja magát, Szibéria

Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1880) 

- az orosz irodalom szatirikus-groteszk hagyományát is követi (a moszkvai regényben). Itt a legnagyobb előd Gogol: Egy őrült naplója, Nyevszkij Proszpekt (1835) - a csinovnyik, azaz a kishivatalnok figurája, annak megőrülése, tudathasadása itt jelenik meg először →  társadalomkritika, humor, irónia, fantasztikum és abszurd egybeszövődése a realitással. Ugyancsak fontos még tőle Az orr (1836) - abszurd, realizmus + fantasztikum, humor - , illetve A köpönyeg (1842) - visszatér a köpönyeg és bosszút áll - itt is fantasztikus elem a realista műbe épülve. “Mindnyájan Gogol Köpönyegéből bújtunk ki.” - ezt Dosztojevszkij mondta, de Bulgakovra is nagyon igaz.

A történetmondás szintjei

Az biztos, hogy több szintet tudunk elkülöníteni, de a szinteket illetően a vélemények mégis megoszlanak. (A történetmondás szintjeit persze valójában nem lehet elválasztani az értelmezési szintektől, de hátha így követhetőbb.)

- Bahtyin alapján a reális, hétköznapi szint a moszkvai, a szimbolikus szint a Pilátus-történet.

- egy másik lehetséges felosztás: 3 időszféra és 3 nagy térsík

- a moszkvai

- az evangéliumi

- egy transzcendens tér- és idődimenzió, ahol az Ördög és kísérete - és a végén velük a Mesterék is - utaznak, kilépnek térből és időből. Találkoznak Jézussal és Pilátussal is, ami végső soron ugyancsak nem történelmi, hanem mitikus szint, tehát ez a szint problematikus.

- ha azt nézzük, hogy hány történetet mesél el Bulgakov, akkor 3 szintet is elkülöníthetünk:

- a moszkvai regény

- A Mester regénye: a Pilátus-regény

- szerelmi történet: a Mester és Margarita szerelmének története, egy olyan szerelem, ami a boldogság egyetlen forrása, az élet értelme. A személyes élet szintje. Ez a szint ugyanakkor része a moszkvai szintnek, hőseink moszkvai alakok, akkor és ott élnek.

- vagy: három szereplőcsoport köré is rendezhetjük a történetet (ez a legegyszerűbb):

- a moszkvai írók és egyéb átlagemberek, helyszínek: Varieté színház, TÖMEGÍR, DRÁMÍR, elmegyógyintézet. Főképp az irodalmi életet látjuk, de emellett a Szovjetunió a 30-as évekbeli valóságát, a realitás szintjé - ahol egyszer csak megjelenik a Sátán. Hangnem: szatirikus. A szerelmi történetet hangneme is kiemeli a moszkvai eseményekből: helyenként lírai.

- Pilátus és Jézus (Jesua Ha-Nocri); helyszín: Jeruzsálem; idő: Jézus idejében (i. sz. 30 körül) egy fajta evangélium. Hangneme, stílusa: objektív, komoly, már-már emelkedett, “evangélista” beszédmód

- a Sátán és köre: Woland, Korovjov, Azazelló és Behemót - Moszkvában jelennek meg, de nem ide tartoznak, és különös terekben mozognak (meghatározhatatlan méretű lakás a Szadovaján), majd kilépnek a tér-idő keretből. 

Amitől olyan nehéz szétszálazni: a rengeteg kapcsolódási pont

- a Pilátus-regény a Mester regénye - ugyanakkor maga a valóság, amit Woland bizonyít

- Woland, a Sátán figurája az összekötő kapocs, ő ott volt Pilátusnál, ő meséli (láttatja) az első fejezetet a Pilátus-regényből Berliozéknak (Jézus létezését bizonyítandó)

- a moszkvai és a Pilátus-regényben párhuzamos figurákat találunk: Jesua=a Mester; Lévi Máté=Hontalan Iván; 

- A Pilátus-regény beépül a moszkvai regénybe, és fokozatosan teljesen összefonódik vele:

- 2. fejezet: Woland láttatja Berliozzal és Hontalan Ivánnal, itt még külön szál, valóságként kapjuk

- 25-26: a tűzből elővarázsolt kézirat, ezt Margarita olvassa a bál után - itt is, de már fikció, hiszen regény

- 32. fejezet: Wolandék és a Mesterék repülésekor megpillantják Pilátust, aki végre - a Mester kiáltására - megszabadul az őt nyomasztó tehertől - ez a fejezet már egy síkon tárgyalja Woland valóságát, a mesterék valóságát és Pilátusét, ennek a fejezetnek csak egyik mellékszereplője Pilátus

- epilógus: már csak a Mester álmaiban, fantáziájában jelenik meg Pilátus

- Ezt az összefonódást még külön elősegíti a regény 3-szoros záró mondata. 

- 13. fejezet (A hős megjelenik): Ivan elmeséli a látottakat a Mesternek az idegklinikán, a Mester pedig elmondja a regény történetét. “én már tudtam, hogy regényem utolsó fél mondata ez lesz: “Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója.”)

- 26. fejezet: Margarita olvassa a regény kéziratának végét, és valóban ott van a záró mondat (tehát ez a Pilátus-regény záró mondata)

- 32. fejezet: igen ám, de amikor a szálak összefonódnak, a Wolandék és a Mesterék története véget ér, akkor is ott van a záró mondat, ez tehát a komplex regény záró mondata már.

- Epilógus: és végül itt is. Bulgakov regénye is ezzel a mondattal zárul. Ezzel mintha azt sugallná: ez a mű a Mester regénye, és ő maga a Mester. Végképp kibogozhatatlanná válik, hogy mi fikció és mi valóság.

Az értelmezés szintjei

A fent vázolt komplexitás miatt elég nehéz lenne röviden értelmezni a regényt. Ugyanakkor a történetmondás szintjei kínálnak bizonyos értelmezési lehetőségeket.

Politikai-társadalomkritikus szint

- az irodalmi élet hazugságai, korrupció

- társadalomkritika tágabb körben: - eltűnések (nyilván a politikai rendőrség ténykedése), lakásínség, a kisemberek lealjasodása a diktatúrában, - hétköznapi aljasságok, a kisember szánalmassága

- az, hogy a hatalom erőszakot tesz az emberen, nemcsak a moszkvai regényben van benne, hanem Pilátus történetében is, hiszen azért gyáva, mert a hatalom szolgálatában áll

- ez a világ hiába reális, valójában abszurd “másodlagos frissességű hal” - mi ez?

- a szovjet világot tehát az irracionalizmus, a kiszámíthatatlanságjellemzi, ez kiszolgáltatottságot is jelent

- bolondokháza (idegklinika): az egyetlen hely, ahol az ember szabad lehet (paradoxon)

Vallásos-filozófiai értelmezés:

- Isten léte vagy ateizmus? Milyen világban élünk? Ki irányítja az ember életét? Ha Isten nincs… emiatt hal meg Berlioz is

- a Pilátus-regény a 4 evangéliumra épül, tulajdonképpen egy 5. evangélium, leszűkítve Jézus és Pilátus közös történetére. Már ennek van gesztus értéke, egy evangélium létrehozásának a modern (ráadásul ateista) korban: a tisztaság, az igazság igénye

- vallásos-misztikus-filozófiai értelmezés kínálkozik a jóságról és a megbocsátásról. A jóság megfeszíttetik, áldozat lesz. “A legnagyobb bűn a gyávaság”: az a gyávaság, ami félti magát, és nem áll ki a felismert igazság mellett. Az ember nem bocsáthat meg magának, ehhez felsőbb hatalom kegyelme kell. A regénynek minden szintjén ez a happy end: a megbocsátás, a feloldozás, a megszabadulás a lelkifurdalástól. Ez a fontos Pilátusnak, ez a Mesternek és ez Fridának is.

- A Sátán az igazság szolgája. Moszkvában igazságot oszt, nem gonosz, csak azt adja meg az embereknek, amit megérdemelnek. A 32. fejezetben hozzásegít a megbocsátáshoz, bár ez nem az ő területe. A Sátán nem hazudik és nem gyáva. (“Igazat mondani könnyű és kellemes.”) Vannak esetek, amikor jobban képviseli a jó ügyet, mint az ember. A lét értelme: az igazmondás - ez visz a halálba is, persze 

Erkölcsi ítélet és kérdésfeltevés:

- mi a fontos? ki mire teszi fel az életét? van-e fontosabb érték, mint az élet? ez különbözteti meg az értékes életet az értéktelentől. 

- értékrend alapján hozott fontos döntések, pl. Lévi Máté, de Margarita is, aki a szerelméért bármilyen áldozatot meghoz

- a művész számára az élet célja a mű, ez az, ami mindennél fontosabb. A Mester figurája: a művész maga tehetetlen, pszichiátriára való, gyenge, de a művészet és a szerelem beavatottja, ennél a kettőnél nincs fontosabb számára - valószínűleg ez Bulgakov hitvallása is. A művész valami igazságot mond, ami örök és fontos, de ami a földi hatalom számára elpusztítandó ellenség, és azzal szemben erőtlen is.

- a Mester és Margarita is elnyerik az örök nyugalmat, ha nem is az üdvösséget, megérdemlik, mert a nem anyagi, hanem örök érvényű értékek iránti elkötelezettségük alapján döntöttek.