Vélemények az anekdotáról

Olvassák el az alábbi véleményeket az anekdotáról. Majd:

1.      Rendezzék két csoportba: melyek szólnak az anekdota mellett, melyek ellene?

2.      Milyen érveket tartalmaznak ezek a vélemények? Mit találnak az anekdotában jónak, mit rossznak?

3.      Melyik véleményt tudják leginkább magukévá tenni? Miért? Összegezzék a saját véleményüket!

„Magyarország kicsi literatúrájának védőszentje: Szent Anekdota. Nyugaton az íróművészet nagy harcok után legyűrte az anekdotát. Nemcsak a históriait, mely az ultramontán Magyarországon javában virít. De a szociális anekdotát is. Igazi íróktól az egész Életet követelik itt. Nem csupán a mulatságos morzsákat… Ahol az irodalom nem szórakoztató betűvetés, ott nem maradhat élen olyan író, akinek a világnézete ötletvilágnézet.”

(Ady Endre, 1906)

„Az egész irodalom német piacról jön. Szinte azt látszik szolgálni, hogy az embereket elképzelt szerencsétlenségekkel megríkassa, vagy egymásra halmozódó véres szomorúságokkal megrázza. Csak egy egészséges termék van még – a magyar anekdota, melyben megfigyelés és élet lüktet.”

(Mikszáth Kálmán az 1830-as évek prózairodalmáról)

„De hát igazán nem történnék ebben az országban semmi, amiről kitűnő elbeszélőinknek érdemes volna egyet-mást mondaniok?... De ennek még az alkalmát is kerülik. S meglehet, hogy nagyon igazuk van. Ki tudja, nem vesztenének-e a népszerűségükből, ha véletlenül olyan dolgokról szólnak, amelyek nem érdeklik a naiv lelkeket?! A komolyság, a mélység nemigen populáris dolgok. A népnek nem kellenek a tragédiák; a népnek anekdota kell.”

(Ambrus Zoltán)

„Az adoma a köznemesi társasélet egyik olyan eleme, amely irodalmilag is értékesíthető. Ebben a világszemléletben azonban a mindenbe belenyugvó, hallgató passzivitáson kívül van nemtörődömség, az élet komoly dolgainak semmibevevése is.”

(Fábián István, 1936)

„Az anekdota kisemberi forma volt a régiségben, a beismert szűkösség szemlélete, a nagy történelemből való kényszerű kívülrekedésé. […] Az anekdotizálás léthelyzete mindig a kisközösség, társadalmi szinttől, osztályhelyzettől függetlenül. Deák Ferenc Angol királynő-beli lakosztályában ez éppen úgy kialakulhatott, mint Krúdy valamelyik kiskocsmájában vagy bármely falusi szakállszárítón. A hangsúly a homogén emberi világon – és elzártságon – van. Természetesen egy olyan történelmű ország, mint a mienk, századokra konzerválta ezt az elzárkózó, kisközösségi létformát, s ennek minden kommunikációs következményét, így az

anekdotizmust is.”

(Alexa Károly, 1984)

(az 1950-es évek hétköznapjainak anekdotikus megjelenítése illeszkedik ahhoz a műfaji hagyományhoz, mely szerint az anekdota) „joviális egykedvűségével mindent lekerekített és így elhazudott, végső soron fragmentálissá tett”.

(Balassa Péter, 1984)

Forrás: Arató-Pála: A szöveg vonzásában