Oidipusz

Laiosznak, Thébai királyának, fia, Oidipusz születésekor megjósolták, hogy az meg fogja ölni az apját és feleségül veszi az anyját. Laiosz ezért átszúratta a csecsemő Oidipusz bokáját és kitétette a vadonba, hogy pusztuljon el. A szolga azonban nem hajtotta végre a kegyetlen parancsot, hanem átadta a gyermeket egy pásztornak, aki viszont továbbadta őt Polübosz korinthuszi királynak és Meropé királynőnek, akik hiába vártak gyermekáldásra.

Telt-múlt az idő. Oidipusz úgy nevelkedett, hogy Polüboszt és Meropét vélte szüleinek. Egy napon azonban egy részeg fattyúnak nevezte, ezért Oidipusz felkereste a delphoi jóshelyet. A származása titkát ugyan nem tudta meg, de meghallotta ugyanazt a jóslatot, hogy elpusztítja apját és az anyjával hál. Útja során egy hármas útkereszteződésnél találkozott egy kocsival. A kocsiban ülő öreg felszólította Oidipuszt, hogy térjen ki, és megütötte botjával. Válaszul Oidipusz megölte az öreget és kíséretét. Az öreg, akit Oidipusz nem ismert, a tulajdon apja, Laiosz király volt.

Oidipusz nem tért haza, hogy a jóslat ne teljesedjen be. Vándorlásai során találkozott a szfinxszel, amely Thébát sanyargatta. Oidipusz megmentette a várost, válaszolva a szörny találós kérdésére, és jutalmul elnyerte a város trónját és az özvegy királyné, Iokaszté kezét - akiről nem tudta, hogy a tulajdon édesanyja. Oidipusz és Iokaszté házasságából négy gyermek született: Antigoné, Iszméné, Eteoklész és Polüneikész.

Thébát nemsokára különböző csapások sújtották, amit azzal magyaráztak, hogy Laiosz gyilkosa még nincs megbüntetve. A vak jós, Teiresziász, azt állította, hogy Oidipusz maga az oka a csapásoknak. Oidipusz nyomozni kezdett a gyilkos után, és rájött származásának titkára, illetve arra, hogy ő maga ölte meg Laioszt. A hír hallatán Iokaszté öngyilkos lett, Oidipusz pedig megvakította saját magát és elhagyta a várost.