Néhány vers

- Az Éj monológja a Csongor és Tündéből, 1830 - filozofikus költemény, a lét kilátástalansága fogalmazódik meg benne: a világot meghatározó körkörösség, a visszatérés a semmiből a semmibe. A mindenség sötétjében az ember sorsa, bármilyen ragyogó, időben behatárolt, véges - így lényegében értelmetlen. Az Éj nem valódi, tevékeny szereplő a Csongor és Tündében, e monológján kívül alig cselekszik. A monológ az egész mesejáték filozófiai jelentését erősíti, hangsúlyozza.

-Szózat, 1836. Ld. a füzetet.

- Gondolatok a könyvtárban, 1844 - kiváltó élménye az Akadémia könyvtárában tett látogatás. A vers központi kérdése („Ment-e a könyvek által a világ elébb?”) valójában egyidős a művészettel és gondolkodással. A lét értelmének kérdésére kettős választ ad Vörösmarty: filozófiai szinten a körkörösség (ld. Éj monológja) az individuum (az egyén) létének értelmetlenségét jelenti, az ember mint individuum léte reménytelen, abszurd. Etikai (erkölcsi) szinten azonban értelmes: közösségi lényként feladata van, hivatása ("küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért").

- A vén cigány, 1854 - Bordal, amely rapszódiává nő. "Sírva vigadás": a kétségbeesés végpontján csak a mulatás, a bor mámora marad az ember számára. Szenvedélyes, zaklatott, érzelmileg a végletekig fokozott hangnem, erőteljes képek. A zárlatban bizakodó hang, de az olvasóban felmerülhet a kérdés, honnan e hit ("Lesz még egyszer ünnep a világon...")...

- Előszó, 1850-51 - Valószínűleg a Három rege c. 1845-ös mű 1851-es kiadásához készült írás, címzettje Batthyány Emma. Bővebben a füzetben.