Narkisszosz és Ékhó

Narkisszosz és Ékhó

Történt egyszer, hogy Zeusz a jövőbe látás tehetségét adta Teiresziasznak. Miután meghallotta ezt a várandós Leiriopé, hogy Teiresziasznak ilyen tehetsége van, rögtön elsietett hozzá, és ezt kérdezte: 

- Vajon meg fogja-e érni az öregkort a gyermekem?

Erre Teiresziasz azt felelte: 

- Ha nem fogja saját magát megismerni.

Nem sokkal később megszületett a gyönyörű kisfiú, Narkisszosz. Miután felnőtt, Narkisszoszt nem érdekelték a nők, minden szerelmet visszautasított, csak a vadászatnak élt. 

Egy Ékhó nevezetű nimfa azonban szerelmes lett belé. Ékhóról tudnunk kell, hogy egyszer segített Zeusznak félrelépni: fecsegésével elvonta Héra figyelmét, hogy Zeusz nyugodtan folytathassa szerelmi kalandját. Héra nagyon megharagudott Ékhóra, amikor erre rájött, és megátkozta a nimfát. Átka pedig az volt, hogy Ékhó soha ne tudja szó nélkül hagyni, ha más beszél, de maga ne tudja kezdeni a beszédet, hanem mindig csak a mások utolsó szavait ismételje. Ékhó neve ezért ma számos nyelven visszhangot jelent.

Nos, egy ízben Narkisszosz elment vadászatra, és a fiatal nimfa meglátta őt. Nagyon megtetszett neki a fiú, és az erdőben végig követte őt. Héra  átka miatt azonban nem tudta őt megszólítani, csak amikor Narkisszosz társait szólongatta, akkor tudott pár szót megismételni. Végül összetalálkoztak, de Narkisszosz visszautasította Ékhó szerelmét. Ékhó bánatában elbujdosott, csak egyre fogyott, végül meghalt.  Szava ma is ott visszhangzik az erdőben. A többi nimfa viszont megátkozta Narkisszoszt, hogy hasonló sorsra jusson. 

Narkisszosz tovább vadászott, míg egy napon csodálatos vizű, érintetlen patakhoz nem ért. A vízben megmosakodott, és megpillantotta saját magát. Csak a víztükörben látott alak szépsége tűnt föl neki, azt hitte, idegen. Aztán az alak, az arc szépsége annyira megigézte, hogy beleszeretett - saját magába. 

Sokáig vergődött így Narkisszosz, vágyakozva szerelme után, akit soha nem érhetett el, végül bánatába belehalt. Amikor társai értesültek haláláról, mágylyát emeltek, hogy holttestét elégessék. A patak partján azonban nem találtak mást, csak virágokat, melyeknek sárga kelyhét fehér szirmok vették körül. Azóta hívjuk ezt a fajta virágot Narkisszosznak, azaz nárcisznak.