Élete

Pusztanyéken (Kápolnásnyéken)született, 1800. december 1-jén elszegényedett katolikus nemesei családban, nyolc testvére volt. Az elemi iskolát Pusztanyéken (1807-11), a középiskolát a székesfehérvári ciszterci (1811-16) és a pesti piarista gimnáziumban (1816-17) végezte. 1817-től 1821-ig a pesti egyetem hallgatója volt. 1817-ben meghalt apja, a család nehéz anyagi helyzete miatt 1818-tól Perczel Sándor három fiát (Miklóst,Móricot és Bélát) nevelte Pesten,1820-tól a Bonyhád melletti Börzsönypusztán, majd 1823 őszétől újra Pesten. Magánúton elvégezte a jogi tanulmányokat. Reménytelenül beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába).1822-től 1823-ig egy évre joggyakorlnoknak megy Görbőre, ahol kapcsolatba kerül a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmával. 1824. december 20-án letette az ügyvédi vizsgát, de nevelői állását 1826 augusztusáig megtartotta. Ettől kezdve Pesten csak az irodalomnak élt. 1828-1832-ben a kor legjelentékenyebb tudományos folyóiratát, a Tudományos Gyűjteményt és szépirodalmi mellékletét, a Koszorút szerkesztette. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-i alakuló ülésén Vörösmartyt rendes tagjává választotta. 1837-től 1843-ig Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel szerkesztette az Athenaeumot. 1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke. 1843. május 9-én feleségül vette a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát (1826-1882); négy gyermekük született: Béla, Ilona,Erzsébet és Mihály, aki kisgyermekként meghalt. Vörösmarty elfogadta az 1848-as forradalom vívmányait, támogatta a Batthyány-kormányt. 1848-ban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter felajánlotta neki a pesti egyetem irodalmi tanszékét, de azt nem fogadta el. Július 10-én – Kossuth ajánlására –Vörösmartyt a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselővé választotta. 1849 júniusában, a Habsburg-ház trónfosztása után Kossuth a kegyelmi törvényszék közbírájává nevezte ki. Követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra. A világosi fegyverletétel után hosszabb ideig bujdosnia kellett. Közben egyik lánya meghalt, egészségi állapota megromlott. Mindez testileg-lelkileg összetörte, végül 1850-ben feljelentette magát a katonai törvényszéken. Haynau kegyelemben részesítette. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt. Házat és földet vásárolt a Fejér megyei Baracskán, 1853 tavaszán Kápolnásnyéken. Betegsége 1853 őszén fordult komolyabbra. 1855 novemberében az egész család Pestre költözött, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen.1855. nov. 19-én halt meg Pesten.