Az istenek születése

Elsőnek jött létre Khaosz, a tátongó “Üresség”, majd őt követte Gaia, a széles mellű Föld, és Erósz – a “Szerelem” – az első működő erő a világban, “ki a legszebb mind a haláltalanok közt, elbágyasztja a testet, az istenek és a halandók keblében leigázza a józanságot, a bölcs észt”.

Gaia először párját hozta világra, Uránoszt, a csillagos égboltot. Aztán „szülte a nagy hegyeket, meghitt ligetekkel, hol dombos-völgyes tájékon laknak a Nümphák, és ô szülte a zordon tenger végtelen árját, Pontoszt” – ahogyan Hésziodosz leírja Istenek születése c. művében.

Az Ég és a Föld első gyermekei voltak a legelső istenek. Először a hét titánt és leánytestvéreiket, a nyolc titaniszt szülte Gaia. Aztán a három küklópsz jött a világra. “Másban az isteni fajra hasonlítottak egészen, ám szeme egy nőtt csak mindnek, homlok közepében.” A Földnek és az Égnek még született három fiúsarja, a százkarú, ötvenfejű óriások: Kottosz, Briareósz, Güész.

Maga Uranosz is elborzadt szörnyszülött gyermekei láttán, s a küklópszokat meg a százkarú, ötven fejű óriásokat a Tartaroszba, az alvilág legsötétebb mélységébe taszította. Gaia ezért megharagudott férjére, s a titánokat lázította fel, hogy álljanak bosszút apjukon. A legfiatalabb titán, Kronosz vállalkozott erre a feladatra, s megdöntve Uranosz hatalmát (megfosztotta férfiasságától), ő lett az istenek ura.

Kronosz testvérét, Rheiát vette feleségül, de megszületendő gyermekeit – félve apja sorsától – egymás után lenyelte. Ezért Rheia, mikor legutolsó gyermekét, Zeuszt várta, elbújt Kronosz elől Kréta szigetén. Zeusz születésekor egy követ pólyált be, és azt adta át férjének. Kronosz gyanakvás nélkül lenyelte a követ is.

A gyermek Zeusz Kréta szigetén nevelkedett. Mikor felnőtt, mérget adott be Kronosznak, aki ettől sorban kihányta korábban elnyelt gyermekeit. Így látták meg másodszor is a napvilágot születésük fordított sorrendjében Zeusz halhatatlan testvérei.

Ezután Zeusz hadat indított Kronosz és a titánok uralma ellen. Tíz évig tartott a szörnyű háború. Ekkor Gaia azt jósolta, hogy az fog győzni, aki a Tartarosz foglyait hívja segítségül. Zeusz kiszabadította a küklópszokat és a százkarú óriásokat. Irtózatos harcban végül Zeusz legyőzte Kronoszt. Most a titánokat űzte a Tartaroszba, a százkarú óriásokat rendelve őrizetükre. Így lett Zeusz az istenek királya. Neki jutott az uralom az égben, testvérei közül Poszeidónnak a tengeren és Hádésznak az alvilágban.

Zeusznak végül is testvére, a “fehérkarú” Héra lett a felesége.  Zeusz és Héra közös gyermeke Arész, a háború istene.  Zeusz azonban nem volt hűséges férj, Héra pedig féltékenyen üldözte vetélytársnőit s Zeusznak tőlük született gyermekeit (vannak köztük istenek, félistenek s halandó emberek). Héra szerelem nélkül, maga szülte Héphaisztoszt. Héphaisztosz olyan csúf volt, hogy születése után anyja lehajította az Olümposzról; a tűz és a kovácsmesterség istene lett.

Ahogyan Héphaisztosz is, Pallasz Athéné is egyetlen szülőtől származik: a tudományok és a mesterségek istennője Zeusz fejéből ugrott ki “teljes harci fegyverzetben” Héphaisztosz kalapácsának az ütésére.

Phoibosz Apollón, a jóslás és a költészet istene, és a szűzi Artemisz, a vadászat istennője, testvérek. Zeusz gyermekei ők is, de anyjuk nem Héra, hanem Létó. Az olümposzi királytól származik Hermész is, az istenek hírnöke, a furfangos tolvajisten.

S végül talán Aphrodité, a szerelem gyönyörű istennője is Zeusz gyermeke – a mítosz egyik változatában a Zeusz villámától megérintett tenger habjaiban született. Hésziodosz szerint viszont Uranosz tengerbe cseppent véréből lépett a napvilágra, ezért hívják “habszültének”; Homérosznál megintcsak Zeusz lánya, bár anyja Dióné.

Zeusz szerelmeiből (nemcsak istennőket, hanem földi leányokat is elcsábított különböző alakokban) s az istenek egymás közötti házasságából megszámlálhatatlan sokaságú isten született még. A görög istenek minden tekintetben emberszabásúak, életük hasonló a földön élőkéhez, de halhatatlanok, örökké fiatalok, és minden emberi tulajdonság a végső tökéletesség fokán van bennük. Mitikus lakhelyük az Olümposz hegy csúcsa, eledelük az ambroszia, italuk a nektár.