Petőfi: A helység kalapácsa; Az apostol

A helység kalapácsa 

1844.

komikus eposz/vígeposz/eposzparódia - "hősköltemény négy énekben"

eposz: tárgya, formája, eposzi kellékek

eposzparóda: alantas tárgy, a többi megvan

eposz a romantika korában: Vörösmarty: Zalán futása. Múlt felé fordulás, nemzeti identitástudat stb. 

mit parodizál?

- Vörösmartyt?

- a klasszicista eszményt (pátosz + a mintakövetés)

- az irodalmiságot (szemben a természetességgel)? - ld. A természet vadvirága

népies mű-e?

- tárgya: népi

- egy nagyra növesztett életkép  --> talán

de ezenkívül:

- alantas nyelvi fordulatok, amelyek ugyanakkor nem egyszerűek: „a pokolbeli kínok bicskája”, „a kétségbeesés bunkósbotja” 

- a népies figurákat nem naivan ábrázolja, hanem kritikával - nevetségesekként

fogadtatása: ellenséges, értetlen

- nem tiszteli a költészetet (klasszicista eszmény nevében)

- nem a nép felemelésén dolgozik (a népiesség nevében)

válasz a kritikákra: A természet vadvirága c. vers

Részletek - szereplők

- Fejenagy, a helység kalapácsa - 

- a lágyszívű kántor

- a kántor felesége, az amazontermészetű Márta

- Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi

- a béke barátja, Bagarja, a csizmadia

- a szemérmetes Erzsók

- vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója

- Peti és két társa: a cigányzenekar

- az öregbíró és a kisbíró

kisszerű szerelem, kisszerű konfliktus, hősiességet nélkülöző menekülés a nevetséges szorult helyzetből, primitív küzdelem, nevetséges és ostoba küzdő felek, elgyávulás és árulás stb.

Mi adja a komikumot?

- mindenekelőtt a fenséges, magasztos eposzi hangnem, amivel a fenti kisszerű elemeket elbeszéli

- pl. epikus hasonlat, állandó jelzők

- hasonlatoktól függetlenül is terjengősség, dagályosság

- a figurák komikusak - buták, gyávák, iszákosak (jellemkomikum)

- meghökkentő, poénokra kihegyezett, vicces fogalmazásmód