Ibsen: Nóra

Henrik Ibsen

1828-1906

norvég drámaíró

társadalmi kérdéseket fogalmaz meg - felveti a női emancipáció kérdését, de a lélektanra összpontosít

irodalomtörténeti korszak: realizmus, szimbolizmus

analitikus drámák: Vadkacsa, Solness építőmester, ill. a Nóra (1878) - másik címe: Babaszoba / Babaház

A modern dárma atyja. Ez a polgári drámát jelenti a XIX. században. Polgári dráma: nem királyokról, nemesekről vagy mitológiai hősökről szól a dráma, és nem arisztokrata közönségnek, hanem a polgárság hétköznapjait jeleníti meg, polgárok a szereplők és polgárok a nézők is.

Általános Ibsen műveiben az élethazugság: olyan hazugság, ami nemcsak a külvilágnak szól, hanem saját magunknak is. Erre épül az életünk, általában azt hitetjük el magunkkal, minden rendben van, megoldottuk a problémáinkat (vagy csak úgy nincsenek).

Ibsenre jellemző az ún. analitikus dráma: analízis, azaz lélekelemzés van benne. A lélek mélyén elrejtett, régen bekövetkezett események kerülnek felszínre, és a csalakmény úgy halad előre, hogy ezeknek egy-egy darabja előkerül. Ahogy egy-egy ilyen múltbeli titok kiderül, változnak a viszonyok, és történik meg a következő esemény. Az eseményszervező elem tehát tulajdonképpen az, ami nincs benne a mű eseményeiben, hanem ami előzmény.

Ibsenre jellemző még a szimbolizmus: itt ez nem ugyanazt jelenti, mint amit a lírában, hanem egyszerűen csak azt, hogy a darabjai központi problémai szimbólumokban is megjelennek. Ilyen pl. a Vadkacsa c. műben maga a vadkacsa, ami valaha szabad volt, és most rabságban tartják, így a főhős lelkének szimbóluma. És ilyen a Nóra c. dráma alcíme, a babaszoba, ami azt a gyermeki létnek megfelelő teret jelzi, amibe Nóra be van zárva.

Nóra

Felépítés: 

Egy régi titok felszínre kerülése. 

Alaphelyzet: A Helmer család éli a szokásos polgári életét, Torvald a férj, Nóra a feleség és 3 gyermekük. Karácsony van. Torvald éppen most került nagyszerű állásba, bankvezető lett, nagyon sokat fog keresni. Torvald komoly, felelősségteljes polgár, vezető beosztásban.

Nóra és Torvald viszonya harmonikus, de a szerepek nagyon szabályozott leosztásán alapul: Torvald az erős férfi, aki sok pénzt keres, Nóra a szép és felelőtlen, gyeremekes nő, aki csak szórja a pénzt. Torvald gyerekként kezeli Nórát, madárkámnak szólítja, tiltja a sok édességevést, Nóra pedig felelőtlenül szórja a pénzt.

Bonyodalom: a múltból előkerülő titkokat érdemes végigvenni.

1. titok a múltból: megjelenik Nóra egy régi barátnője, Kristine, aki özvegy, nehéz anyagi helyzetben van, és Torvald elhelyezhetné őt a bankban. A Nóra és Kristine közti párbeszéd során kiderül, hogy Nóra sem volt mindig ilyen könnyű helyzetben: amikor a férje megbetegedett, s veszélybe került az élete, Nóra kölcsönt vett fel a férje tudta nélkül, hogy külföldre utazhassanak hosszabb időre - ezt nem lett volna szabad megtennie, mert Torvald ezt nagy bűnnek tartja. Nóra azóta is rendszeresen törleszt, titokban. Az tehát, hogy Nóra egy kis felelőtlen babácska, nem igaz: már az elején kiderül, hogy valójában tettetés - a “jó házasság” érdekében. Na de épülhet hazugságra egy kapcsolat?

2. titok: megjelenik Krogstad ügyvéd, ő adta a kölcsönt. Most Kristine megjelenése konkrétan az ő állását fenyegeti, mert ő is a bankban dolgozik. Róla lehet tudni, hogy a múltban valamit elkövetett, emiatt a polgári társdalom kivetette magából, és ez az állás az utolsó lehetősége a rendes, tisztességes életre. Ki mellett lobbizzon Nóra a férjénél? Kristinét támogassa, vagy Krogstadot? Krogstad megzsarolja Nórát, és kiderül, hogy a kölcsönnél nagyobb a baj: Nóra a szerződésre az apja aláírását hamisította. A hamisítás már olyan nagy bűn, ami, ha kideról, nemcsak Nóra és Torvald kapcsolatát veszélyezteti, hanem Torvald állását, társadalmi megbecsültségét is.

Nóra őrlődik, közben a karácsony körüli szokásos események zajlanak, készülődés az ünnepre és a szomszédban zajló jelmezbálra, mindenki nagyon “boldog”.

3. titok: Rank doktor, aki halálos beteg, bevallja, hogy szerelmes Nórába. Ez azért jelent problémát, mert Nóra tőle kérhetett volna segítséget (pl. megadni a maradék kölcsönt, hogy ne zsarolhassa őt Krogstad). Gy már nem kérhet kölcsönt, ez erkölcstelen lenne. Plusz kiderül, hogy ebben az idilli családban Nóra mégsem annyira gyermeki szereplő, hiszen Rank szerelme nem éri váratlanul, csak az zavarja, hogy kimondta → ha nem tette volna, csinálhattak volna úgy, mintha ez csak egy tiszta barátság lenne. Ez is élethazugság.

4. titok: Kristina és Krogstad nemcsak vetélytársak a banki állás kérdésében, hanem régi szerelmei is egymásnak, valaha együtt voltak. A régi érzelmek felébrednek bennük, és itt van egy pillanat, amikor a régi titok pozitív irányba is mozdíthatná az eseményeket: Krogstad, aki már bedobta Torvald postaládájába a kölcsön titkát leleplező levelet, visszakérné. Így Nóra titka nem kerülne elő, minden maradhatna a régiben. De ez egy analitikus dráma, tehát nem így történik… Kristine ki is mondja, hogy nem lehet hazugságra építeni. Ők (Kristine és Krogstad) újrakezdik az életüket, Kristine már nem annak drukkol, hogy Nóra és Torvald tovább álhessenek a hazugságukban, hanem annak, hogy ők is nézzenek szembe mindennel. Így Kristine lebeszéli Krogstadot, és a levél ott marad a postaládában.

Közben Nóra egészen komoly átváltozáson esik át. Megviseli őt Rank közeli halálának tudata, és ő is ráeszmél, hogy amit tett, szerelemből, szeretetből tette, tehát vállalhatja magát. Szinte az őrület határára kerül - pl. a tarantella jelenetben (a táncos bálba készülődés) ez nagyon látszik, sőt, megpróbálja felfeszíteni is a postaládát, majd végre megnyugszik, és úgy dönt: bíznia kell Torvaldban. Ő is eljut oda, ahova Kristine: derüljön ki az igazság, és történjen meg “a csoda”: ha bűnhődnik kell a törvény előtt a hamisításért, Torvald majd vállalja ezt, és együtt lesznek nemcsak jóban, hanem rosszban is. Nóra maga adja oda a levelet Torvaldnak.

Nóra rájön, hogy nem hazudhat tovább, hogy eddig is hozott felelős döntéseket (pl. kölcsön), de belement egy hazug szerepbe. Arra is rálát, hogy ennek az oka a neveltetése: a lányokat így nevelik, tulajdonképpen önrendelkezés nélüli babáknak, hogy a férfiak életének kellékei legyenek. Nóra a darab során, a szemünk előtt nő föl, vagy legalábbis rájön, hogy fel kell nőnie.

Tetőpont, krízis: Torvald őrjöng, Nórát meg akarja büntetni, eltiltaná a gyermekeitől, miközben kifelé továbbra is a rendezett család képét mutatnák. Kiderül, hogy nemcsak gyereknek, hanem egyenesen a tulajdonának tekinti Nórát, akinek nincs önálló döntési joga.

Megoldás: megjelenik Krogstadnak egy újabb levele: a megbékélt, önmagát megtalált Krogstad nagylelkűen visszaküldi a kölcsönszerződést, tehát a család feje felől elhárul a veszély. Torvald megkönnyebbül, számára itt a happy end - és éppen ez adja meg a kegyelemdöfést Nórának. Nóra belátja, hogy Torvald számára kizárólag a külvilág ítélete fontos. Nem tud így továbbélni, ki kell lépnie a házasságából, ott kell hagynia a gyermekeit is, hogy egyedül, önállóan felnőjön végre, és megtudja, ki is ő valójában. 

Az olvasó/néző dönthet: tényleg szeretné, hogy happy end legyen? Akkor ugyanúgy gondolkodik, mint Torvald? Vagy elfogadja, hogy Nóra, aki feleség és anya, megtagadja ezeket a szerepeit? Mindkét megoldás tragikus.

Pozitív megoldás lehetne a probléma megbeszélése? Egy élethazugságot nem lehet ma sem csak úgy megbeszélni. Párterápia? 1878-ban vagyunk! És itt érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen elképesztően haladó, okos, a korát messze megelőző elme volt Ibsen: a nőmozgalmak még gyerekcipőben jártak, a pszichológia pedig még nem is létezett...