Ady háborús költészete

Bevezetés

• I. világháború: 1914-18. Apokalipszis-élmény (--> Jelenések könyve, Ézsaiás (Izajás) próféta könyve)
• kulturális környezet: háborús versek, buzdító szellem - Ady viszont kezdettől háborúellenes
• Ady élete: betegsége egyre jobban elhatalmasodik; Csinszka-szerelem; megtörik a kötetek sora (előtte évenként), 1919 januárjában meghal
• háborús költészete: A halottak élén c. kötet (1918.)

• ciklusok itt is, mint a korábbi kötetekben, ezek már tükrözik a főbb gondolatokat és motívumokat
• visszatérő gondolatok:
  • a világban valami visszavonhatatlanul elromlott, közel a végítélet 
  • fordulat-élmény (Emlékezés egy nyár-éjszakára, Az eltévedt lovas)
  • az ember kivetközik önmagából, a civilizáció és az emberség eltűnik, marad az ösztönlény, az állat, ami tort ül (Emlékezés egy nyár-éjszakára, E nagy tivornyán)
  • az egyszerű ember áldozata a politikusok csatározásának, semmit nem ért, történnek csak vele a dolgok
  • a háború közösségélmény is: magyar és egyetemes emberi közösségvállalás
  • az egyéniség visszavonul, a háború mindenkit sújt, egy vagyunk a milliókból
  • a költőre jellemző, előtérbe tolt én is visszavonul (Hát ahogyan a csodák jönnek...). Ez nagyon új és nagyon fontos gondolat, Ady maga is kiemeli, a kötet bevezető versévé teszi
  • talán valami érték átmenthető egy későbbi korba (Mag hó alatt)
  • a szerelmi költészetre is ránehezedik a már a háború és a közeli halál tudata: egyszerűbb versek, ambivalencia nélküli érzelmek (Őrizem a szemed)
• visszatérő motívumok (a fenti gondolatok kifejezéseképp):
  • prófétai-látomásos hang, apokaliptikus képek (Ésaiás könyvének margójára)
  • vallásos hang, vita Istennel vagy elfogadás, bibliás szókincs (Menekülés az Úrhoz)
  • kuruc versek (meglévő hagyomány Adynál, itt a közösségi élmény kifejezésére szolgál) (Két kuruc beszélget)
  • egyszerűsödés, dalszerűség (szerelmi költészet)