Pygmalión

Pygmalión

Sokáig élt nőtlenül Küprosz királya, Pygmalión. Magányában hófehér elefántcsontból csodálatosan szép nőalakot faragott ki vésőjével. Maga számára is váratlan meglepetés volt, amikor az elefántcsontnak a művészet olyan szép alakot adott, amilyennel soha még asszony nem született a földön. A szobor alkotója szerelemre gyulladt saját alkotása iránt. Mert olyan volt ennek az elefántcsontszobornak az arca, mint egy igazi leányé: vonásai mintha csak éltek volna, s mintha már mozdulna is, csak a szemérmes félénkség parancsolna rá nyugalmat. Csodálkozva nézte Pygmalión, és többször megtapogatta kezével, hogy eleven test-e vagy élettelen elefántcsont csupán, s nem tudott belenyugodni abba, hogy nem él. Csókokkal illette arcát, és úgy érezte, a szobor viszonozza. Beszélt hozzá és megölelte, de gyöngéden fogta, mert félt, hogy ujjainak érintése nyomán folt marad finom bőrén. Elhalmozta becéző szavakkal, majd ajándékokat hozott neki? Kagylókat és kerek kavicsokat, kicsiny madarakat és ezerszínű virágot, a Nap leányainak könnyeiből született borostyán-követ. Drága ruhákba öltöztette, ujjaira ékköves gyűrűt húzott, nyakába hosszú láncot akasztott, bíbor terítőkkel takart kerevetre fektette. De a szobor néma maradt és érzéketlen. Eljött Aphrodité istennő ünnepe, amelyet egész Küprosz nagy fénnyel ült meg. Bemutatva az áldozatot, az oltár mellett állt Pygmalión, és- félve kimondani igazi kívánságát- így imádkozott: - Ha ti, istenek, mindent képesek vagytok megadni, hát legyen az én hitvesem az elefántcsonthoz hasonló… Az aranyos Aphrodité, aki maga is jelen volt a tiszteletére rendezett ünnepen, megértette a küproszi király rejtett kívánságát. És az áldozati tűz háromszor lobbant fel, s a lobogó láng magasra emelkedett a levegőben annak jeléül, hogy az istennő meghallgatta az imádságot. Sietve tért otthonába Pygmalión, titkon bizakodva, hogy életre kelt kedvese várja, de csak a hűvös szobor fogadta. Hiába csókolta, hiába becézte, nem lágyult meg az elefántcsont. Reményt vesztve hajtotta álomra fejét a király. Édes simogatást érzett, szívét becéző szavak melengették… a képzelet játszik vele? Pygmalión félve nyitotta ki a szemét, egyszerre pillantva meg a napvilágot és kedvesét, akit az ő szerelme keltett életre. Hálatelt szavakkal mondott köszönetet a jótevő istennőnek, és házasságot kötött a csodálatos leánnyal. A menyegzőn Aphrodité is megjelent, s egy év múlva a király párnak fia született: Paphosz, aki utóbb Küprosz szigetének Aphrodité szentélyéről híres városát, Paphoszt alapította.

 

J. Zsófi

Quesnel, Alain: Görögök, Budapest: Gulliver Könyvkiadó és Lilliput Kft., 1994