Prométheusz

Volt idő, amikor istenek már voltak, de halandók még nem. De egyszer csak elérkezett a végzet által megszabott idő, hogy ezek is létrejöjjenek. 

Prométheusz titán volt, a legravaszabb a testvérei közül, így őt és Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, amelyek benépesítik a földet.

A teremtés után Epimétheusz elosztotta úgy az állatok között a jó tulajdonságokat, hogy egy-egy faj ki ne haljon. Egyiknek gyorsaságot adott, a másiknak erőt, a harmadiknak szaporaságot, úgyhogy mire Prométheusz észbe kapott, az összes jó tulajdonságot szétosztotta. Az emberi faj ott maradt védtelenül. Prométheusz úgy döntött, hogy ellopja számukra a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az állatok fölé emelkedhessenek. Felmászott az Olümposzra, és tüzet lopott Héliosz (későbbi mítoszok szerint Apolló) szekeréről, és egy édeskömény ágban sikerült levinnie a földre. Héphaisztosztól és Athénétől a kézművességet lopta el.

Hogy Zeuszt kiengesztelje, Prométheusz azt mondta az embereknek, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek, és erre a célra megölt egy bikát. Mikor azonban az istenek megérezték a sülő hús illatát, Prométheusz újra kicselezte őket; két tálra tette az elkészült ételt, a húst elrejtette a csontok alá, a hús alá pedig az inas részeket tette, és megkérte Zeuszt, hogy válasszon közülük. Zeusz azt a tálat választotta, amelyikről azt gondolta, hogy a hús van. Mikor rájött a csalásra, éktelen haragra gerjedt, és büntetést szánt az embereknek és a hazug istennek is.

Prométheuszt azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyére vitte, egy sziklához láncolta, ahol egy Ethon nevű óriás sas minden nap a máját marcangolta, ami másnapra visszanőtt. Zeusz úgy tervezte, hogy ez harmincezer évig fog tartani, de harminc évvel később Héraklész, miközben tizenkét feladata közül a tizenegyediket végezte (almát szerzett a Heszperidák kertjéből) lelőtte a sast és kiszabadította Prométheuszt. Prométheusz visszatérhetett az Olümposzra, de magával kellett hurcolnia a sziklát, amihez hozzáláncolták!

Zeusz az embereket is megbüntette. Meghagyta Héphaisztosznak, a kovácsmesternek, hogy gyúrjon össze gyorsan földet vízzel, és abból formáljon istennőkhöz hasonló szépséges alakot, Athéné pedig tanítsa asszonyi munkára, mesteri szövés-fonásra, az aranyos Aphrodité öntsön kedvességet, vágyat keltő szépséget a fejére, míg Hermész lássa el mindenféle csalafintasággal. Ezek szót fogadtak Zeusznak, hamarosan szemérmes szűz alakját formálta ki az agyagból a sánta kovácsisten. Pandora lett a neve, "mindenki által megajándékozott", mert Olümposz minden lakója ajándékozott neki valamit. Hermészre bízta Zeusz, hogy vigye ajándékba Prométheusz testvéréhez, Epimétheuszhoz.

Epimétheuszt jó előre figyelmeztette Prométheusz, hogy ne fogadjon el semmit Zeusztól, de Epimétheusz megfeledkezett az intelemről, befogadta házába Pandorát, az első asszonyt, s csak mikor már ott volt a baj, akkor kapott észbe.

Jókora agyaghombárok álltak Epimétheusz háza körül, felében-harmadában a földbe süllyesztve. Az egyikben gabona volt, a másikban must vagy olaj, így Pandora mindent megtalált férje házánál, ami csak kellett. Egyetlen hombártól tiltotta Epimétheusz az asszonyt, de hiába, mert Pandora oldalát fúrta a kíváncsiság: ugyan mi lehet benne? Egy óvatlan pillanatban leemelte a hombár fedelét, hát a sokféle baj kirepült belőle az emberek közé, akik eddig gond nélkül éltek. Kirepült a hombárból a Fáradság, a Betegség, az Öregség; Pandora ijedten csukta vissza a fedelet, de már késő volt, csak a Remény volt már a homárban, amikor újra lezárult a nyílása. Azóta kell az embereknek fáradságos munkával keresniök meg a mindennapi kenyeret, és azóta töri meg tagjaikat a betegség és az öregség.

Így büntette meg Zeusz az embereket, amiért elfogadták a tüzet Prométheusz kezéből. 

A szöveg pdf-ben INNEN tölthető le.