Művészi pályája

Művészi pályája
A 20-as évek az útkeresés időszaka. Az epika területén az elbeszélő költemények (Cserhalom,Tündérvölgy, Délsziget, A rom)jellemzik,többnyire töredékesek, a magánmitológia és a nemzeti múlt keveredik bennük. A lírai termést gazdag műfajiság jellemzi szintén az útkeresés jegyében. A késő-klasszicizmus hatását mutatják az alkalmi ódák.Megjelennek a nemzeti történelem eseményeit feldolgozó, felidéző balladák (A Buvár Kund). A dalok között megjelennek a népies dalok (A gyászkendő), a helyzetdalok (Laboda kedve). A 20-as évek legnagyobb költői teljesítménye a Zalán futása - a sikert és az ismertséget is ez hozza meg számára. A 30-as évek a költői kiteljesedés időszaka. A Csongor és Tünde (1830) a legszebb és legzeneibb hangzású magyar mesejáték. Ekkor keletkezik a Szózat (1836). Hazafias epigrammák: Magyarország címere(1832.), A Guttenberg-albumba (1838). Egyre jelentősebb a filozofikus jellegű személyes líra, pl. Késő vágy(1839). Jelentős versek születnek a 40-es években is, pl. Liszt Ferenchez (1840.), Keserű pohár(1843), Gondolatok a könyvtárban(1844), Az emberek (1846). A szabadságharc bukása után keveset ír már, kedélye egyre inkább elborul. Ekkor keletkezik az Emlékkönyvbe (1849), az Előszó (1850–51 tele), A vén cigány (1854.).