A vár fehér asszonya

A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)

Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)

Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.

(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.

Ehhez pedig: részlet Bartók A kékszakállú herceg vára c. operájából (és itt Balázs Béla szövegkönyvéből)

 


Okostelefonra letölthető szöveggyűjtemény

Ahhoz, hogy a kérdések és a jegyzetek is megjelenjenek, az Adobe Acrobat Reader DC letöltése szükséges. Ez ITT elérhető.
 


Ady-versek szecessziós képei K. Danitól

Nagyon szép még Kingáé, J. Zsófié, L. Lilláé, Ö. Vivié is.


Rákosi jenő kritikája a Tisza-parton c. versől:

„Természetesnek kell vennem, hogy a költõ ismeri a Tiszát... Sok magyar vers énekel errõl a folyóról. Mind reszketõ, ábrándos szeretettel... Azért, amit Ady Endre ott meglát, Ady Endrének nem érdemes odamenni, vagy kínos ott lenni. Petõfinek testi-lelki gyönyör volt, amit a Tisza partján látni tudott... De volt-e valaha Ady Endre a Gangesz partján? Nem tudom, hogy lett volna... Mit gondol vajjon magában Ady Endre? Azt-e, hogy a Gangesz partján nincsen fokos, bamba, durva kéz és álombakó és a Tisza partján nem lehet nagy harangvirágot látni? Nem tudja Ady Endre, hogy a Gangesz partján néhány ezer angol ül zsarnokul sok millió bennszülöttön, kik közt a lepra és pestis és az éhhalál krónikusan pusztít és osztozik az angollal a zsarnokságban? Hej, micsoda úri nép, testben és lélekben a tiszamenti halász, csikós és földmûves ez indus rabnéphez képest!”